Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2010

Csak grillezünk és grillezünk...

Mióta beütött a nyár -és persze éppen nem esik, vagy nem esik annyira - gyakorlatilag egyfolytában grillezünk. Legutóbb a Mátrában, L.-éknél. Lelkesedésünk odáig terjedt, hogy még gombát is szedtünk, de megenni persze nem mertük, noha a társaság több tagja egyöntetűen letette a nagyesküt, hogy betonbiztosan felismeri a vargányát, de aztán megfutamodott. Azért nem éheztünk, olyannyira nem, hogy másnap reggel kilenckor ott folytattuk, ahol előző nap abbahagytuk. Megjegyzem grillezett tarját, és grill hamburgert regggelizni elég merész volt, de még ez sem tartotta vissza a banda nagyobb felét, hogy negyed tizenegykor a 200 méterre lévő lágosost megszállja. A pácok, és a grillmártások az alábbiak voltak. _______________________________________________ Pácok: Rákok és egyéb tenger gyümölcsei: A rákocskákra frissen aprított koriander zöldet, apróra vágott fokhagymát, olivaolajat, valamint facsart citromot tettem, és fél órát állni hagytam. Ez gyakorlatilag mindenféle tenger gyümölcsével mű

Ördögkrumpli kerestetik

Az Alföldön eltöltött gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a nagyanyám által készített, ördögkrumplinak hívott édesség. Ez tulajdonképpen valami tésztaféle volt, amelyből evőkanálnyi gombócokat forró olajban kisütött, és még melegen cukrozott kakaóba forgatott, amitől valóban úgy néztek ki, mint az apróbb krumplik. A lyukacsos, levegős tészta a kakaóval még hidegen is finom párost alkotott. Sajnos azonban, noha elképzeléseim vannak, az eredeti receptet nem ismerem, és a neten is hiába kutattam ilyesmi után, bár annyi kiderült, a burgonyát régen az ördög eledelének tartották, de közelebbi találatot nem kaptam. Szóval a segítségeteket szeretném kérni a receptvadászatban, hogy gyerekkorom ízeit újra megtalálhassam! Ha bárkinek van valami ötlete, nagyon örülnék neki, szóval receptre fel!

A frankfurti Grüne Sosse esete a zöld spárgával

E. az általam igen kedvelt Frankfurt am Main-ban járva nem feledkezett meg rólam, a mániákusról, és a helyi piacon igazi kincsre lelt, nevezetesen a zöld szószhoz való friss fűszercsomagra, amely nemcsak hogy a fűszereket tartalmazta, de 3 elkészítési módot is. Na nem mintha egy bonyolult receptről lenne szó, de azért nagyon autentisch und tüchtig kis csomag volt, igazán jó ötlet, azonnal neki is estem. A Grüne Sosse lényege természetesen az idénynek megfelelő zöldfűszerek markáns jelenléte, így összetétele változó lehet, az én kis pakkom az alábbiakat tartalmazta (senkit nem áltatok azzal, hogy mindet azonnal felismertem): sóska (Sauerampfel), petrezselyem (Petersilie), snidling (Schnittlauch), turbolya (Kerbel), zsázsa (Kresse), spenót (Spinach), valamint porecs (Borretsch). Na már most, ez utóbbi összetevő okozott egy kis fejtörést. Mert finom, ez vitathatatlan. De mi ez? Sajnos ezzel kapcsolatosan csak annyit sikerült kiderítenem, hogy fűszer, valamint sokat megtudtam Porec város

Ratatouille tésztakoronában sütve

Ezt a pofás kis technikát fél szemmel az egyik főzőműsorban láttam TV-kattintgatás közben. Mire odakapcsoltam nagyjából vége is lett a műsornak, tulajdonképpen csak ennyit láttam, egy tésztapuffancs egy tál felett. Mindenestre ez pont elég volt az ihlethez. Francia lecsót álmodtam hozzá, de gyakorlatilag működőképes hagymalevessel, és valószínűleg akár gulyással is, vagy bármivel, amihez passzol a kenyér. Én a havereknek sütöttem el, belapátolták seperc alatt. ___________________________________________ HOZZÁVALÓK: 6 kisebb adaghoz 1 kisebb fej padlizsán; 1 kisebb cukkini; 1 db. kaliforniai paprika; 1 fej vöröshagyma; 2-3 gerezd fokhagyma; 3-4 fej paradicsom; friss kakukkfűág; só; fekete bors; oliva olaj; leveles tészta. A felkockázott padlizsánt olivaolajon külön lepirítom, majd így teszek a cukkinivel, és a paprikával is. Ezt követően az apróra vágott vöröshagymát, és fokhagymát is lepirítom, hozzá adom a héj nélkül apró kockákra vágott paradicsomot a levével, valamint a kakuk

Tejszínes paradicsomleves friss spentóttal

Könnyű kora nyári leves az alábbi recept, saját fejlesztés, már annyiban, hogy tulajdonképpen a hűtőben kallódó alapanyagok ad hoc házasításából született. Nevezetesen valami oknál fogva pont egy maréknyi friss spenót maradt előző napról, ami önmagában már nem tudott főételként nevezni, de igazán megért némi gondolkodást a felhasználását illetően. Adott volt még egy fél doboz főzőtejszín és némi paradicsom is. Ezt sikerült összehoznom belőle. F.-nek nagyon ízlett, és nekem is, aprónép viszont úgy ítélte meg, hogy nemcsak zöld színűt nem kíván enni, de ezúttal pirosat sem. (Részére haladéktalanul legyártottam egy B menüt, a kifogásolt színű ételek mellőzésével, amit némi tétovázás után el is fogyasztott.) ________________________________________ HOZZÁVALÓK: 3-4 fej paradicsom (héjától megfosztva, apróra vágva), 1 fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1/2 dl. főzőtejszín, 6-8 levél spenót, só, fekete bors, csipetnyi oregánó, oliva olaj. Az apróra vágott vöröshagymát és f

Tőkehal kapribogyó szósszal, zöld spárgás újburgonyával

Végre eljutottam oda, hogy ne csak főzzek, de blogot is írjak, úgy tűnik mostanában ez egy kissé nehezen megy, de ami késik, nem múlik. Először is azzal kezdeném, hogy spárgamániás vagyok. Nem tehetek róla, egyszerűen imádom. A legjobb rántva, de párolva se semmi, jelen esetben ezt kombináltam össze egy kis újburgonyával - a másik nagy kedvencemmel - és ha már itt tartottunk kerítettem hozzá némi halat is. Aprónép a lepényhalat favorizálja, de ez most speciel tőkehal (na nem is evett belőle, de mostanában válogatós korszakét éli amúgy is). A spárgapucolástól eltekintve viszonylag egyszerű étek, de annál látványosabb. ____________________________________________________ Hozzávalók: 1 csomag zöld spárga, fejenként 4-5 db. kisebb újburgonya, 5-6 szelet tőkehal filé (de más halból is finom, a kapribogyó miatt azonban mindenképp tengeri hal javasolt, legalábbis véleményem szerint), 1 üveg kapribogyó, 1 csomag zöldhagyma, néhány levél medvehagyma (opcionális), 1 ek vaj, tengeri só, feket

Bőrén sült lazac kukoricalepénnyel, és tejszínes édesköménnyel

Muszáj volt egy kis téli tájat csempésznem a lazac mellé, mert bár tudom, komoly lapátolás lesz ennek a vége, mégis olyan gyönyörű. Tulajdonképpen hangzatos neve ellenére maradékfelhasználás történt, a hűtőben kallódó édeskömény felhasználásával, de egészen jól sikerült. Ami a bőrén sütést illeti, azt nagyon szeretjük, egyetlen probléma van vele, hogy utána kemény fél órás szellőztetés szükséges a lakásban, de az is lehet, hogy én csinálok valamit rosszul... _________________________________________________________ Hozzávalók 2 főre: 2 szelet bőrös lazacfilé, vaj, oliva olaj, 1 édeskömény/fő 1 dl. tejszín (minél zsírosabb), 1 csészényi kukoricadara reszelt parmezán ízlés szerint, 1 kisebb fej vöröshagyma, őrölt szecsuáni bors, fekete bors, só, citrom Először a kukoricalepényt készítsük el. Az apróra vágott vöröshagymát kicsi oliva olajon megfuttatjuk, majd amikor már kellemesen üveges, rádobjuk a kukoricadarát, és egy kicsit ezt is hagyjuk, majd egy kicsi vízzel - még finomabb, ha e

Egyszerűen: vadas

Kicsit már megint elhanyagoltam a blogot, annyi mentségem viszont van, hogy csak az írással maradtam le, a főzéssel nem. Az alábbi recept abból született, hogy az egyik hétvége úgy ért, nem volt különösebb ebédtervem, volt viszont egy halom sárgarépám, valamint egy adag szép szarvashúsom. Az ihletet egy korábbi, kissé franciás aszaltszilvás vadnyúl receptem adta, de igyekeztem nem túlbonyolítani a dolgot. Az a jó ebben, hogy csak simán felteszed reggel, és ha kész, friss kenyérrel is remek, de eheted zöldséges muffinnal , vagy - ezt töredelmesen bevallom - másnap a maradék pillanatok alatt fogyott el egy kis spagettivel. Még aprónép is szerette, igaz ragaszkodott a kézzel evéshez, de ez még mindig jobb, mint amikor ahhoz ragaszkodik, hogy egyedül egyen a nagykanállal, mert az minimum nagytakarítás utána. Ez egy nagyon egyszerű étel, egyetlen titka van, a türelem, mivel a minimum főzési idő három óra. _____________________________ Hozzávalók: 3/4 kg. szarvashús, 5-6 közepes s